1989-1990-ben az államszocialista rendszerek egész Közép-Kelet-Európában - váratlanul, de nem teljesen előjelek nélkül - összeomlottak. Magyarországon 1989. október 23-án kikiáltották a köztársaságot és a következő év tavaszára kiírták az első demokratikus választásokat. Az első önkormányzati választásokra 1990 őszén került sor. Iklad lakossága az Aszódtól való különválás mellett döntött és ezzel önálló önkormányzat alakult. A polgármesteri tisztség Madarász István független jelölté lett, aki azóta is egyfolytában betölti a község első emberének tisztét. A képviselő-testület szintén független lett, községünkben azóta is független jelöltek töltik be a képviselői posztokat, a politikai pártoknak a község közéletére nincsen befolyásuk. Szintén hagyománnyá vált, hogy a képviselők feladatukat teljes egészében társadalmi munkában végzik és tiszteletdíjukat közösségi célokra ajánlják fel.
A rendszerváltás óta eltelt másfél évtizedet dinamikus fejlődés jellemezte. Sokat fejlődött a község infrastruktúrája: 1994-ben kiépült a gáz-, 1996-ban a telefonhálózat, 1999-2001 között pedig a szennyvízcsatorna-hálózat. A szennyvízcsatorna-hálózat építésekor tönkretett útburkolat kijavítása 2003-ban történt meg. Szintén ebben az évben az utolsó mellékutcák is aszfaltburkolatot kaptak.
Nem csak az infrastruktúra, de a középületek is sokat fejlődtek. A volt TSZ-iroda felújításával a község igényes külsejű, kulturált Polgármesteri Hivatalhoz jutott és megkezdődött a falualapító Ráday grófról elnevezett főtér rendezése is.
2002-ben ünnepelte a község fennállásának 250 éves évfordulóját, amely alkalomból közterületeink és középületeink egész sora szépült meg.
Ebben az évben került a felújított Művelődési Ház falára Pannonhalmi Zsuzsanna keramikusművész domborműve, amely a falu betelepítését ábrázolja, az épület előtt pedig felavatásra került Gróf Ráday I. Gedeont ábrázoló szobra. Az egykori kastélyépület helyén egy korszerű COOP-kisáruház került átadásra.
A szintén felújításra került könyvtárépületben kialakításra került a Brandtner Pál emlékszoba, amely a falu helytörténetét kutató helybeli származású orvos hagyatékát őrzi.
November 1-én, Halottak Napján került felavatásra a község új, korszerű ravatalozója Juhász Péter helybeli származású építészmérnök tervei alapján.
Az egyházközség sem maradt le a község mögött, a templom és a parókia teljes külső-belső rekonstrukciójára 2000 - 2002 között került sor, a felújított épületek újraszentelését Szebik Imre püspök végezte 2002. május 12-én.
A fejlődés lendülete a 250. jubileumi esztendő után sem tört meg. Folytatódott a korszerű főtér kialakítása: 2003-ban a környezetvédelmi egyesület támogatásával parkosításra került a Polgármesteri Hivatal környéke, 2004. május 1-én pedig az EU-csatlakozás alkalmából a zászlótér felavatását ünnepelhették a falu lakói. 2004-ben a temetőben, a régi ravatalozó helyén emléktemető létesült - szintén a környezetvédelmi egyesület anyagi segítségével.
A mellékutcák aszfaltozására - mint már említettük - 2003-ban került sor, akárcsak a templom toronyórájának átadó ünnepségére.
Megkezdődött a lepusztult, szocreál buszmegállók cseréje is ízléses faépítményekre.
Az elért sikerek ellenére sok még a tennivaló, hiszen jelentős problémát okoz a lakosságnak a községen áthaladó tehergépkocsi-forgalom, amelynek kezelésére egyenlőre nem sikerült hatékony megoldást találni...
Az elmúlt tizenöt esztendőben mind a gazdasági élet, mind az életforma döntően megváltozott.
A gazdasági életben a legnagyobb változást a szocialista ipari nagyvállalat, az IMI megszűnése, ill. átalakulása okozta. A cég a francia Somer-Leroy csoport tulajdonába került, akik korszerűsítették a termelést és a korábbi 2-3 ezer dolgozó helyett jóval kevesebbet, kb. öt-hatszáz embert foglalkoztattak. Szerencsére viszonylag kevés ember lett munkanélküli, a vasipari végzettségűek Bagon, Bercelen, Gödöllőn és más helyeken el tudtak helyezkedni. A rendszerváltás után a helyi ipar megerősödött ugyan (pékség, fatelep, fémszerkezet- és kerámiagyártás, gumifeldolgozás stb.), de nem olyan mértékben, hogy fel tudta volna szívni a helyi munkaerőt, ezért a lakosság jelentős része napi ingázásra kényszerül Budapest, Gödöllő, Vác, Veresegyház és Bercel településekre. Igen sok ikladi dolgozik az építőiparban is (kőművesek, burkolók, asztalosok, ácsok), de míg korábban főleg nagy állami építőipari vállalatoknál dolgoztak, addig a rendszerváltás után a többségük kis kft.-knél és magánvállalkozóknál helyezkedett el. Ők a gyakorlatban szintén ingázónak tekintendők.
Szintén sok ikladi dolgozik a tűzoltóságnál és a biztonsági cégeknél.
A mezőgazdaság a rendszerváltás után teljesen átalakult. A mezőgazdasági szövetkezet fennmaradt ugyan, de sokkal kevesebb embert foglalkoztat, mint korábban. Az állattenyésztést teljesen felszámolták és a gépesített, nagyüzemi kukorica-, napraforgó- és gabonatermesztésre helyezték a hangsúlyt. Az 1993. évi kárpótlási törvény lehetővé tette, hogy a szocialista időszak alatt kisemmizett parasztok utódai ismét földhöz jussanak, községünkben a kárpótlási földek kimérésére 1993-1994-ben került sor. A kezdeti nagy felbuzdulás azonban nem volt tartós, mivel az új gazdák hamar rájöttek, hogy tőke és megfelelő felszerelés, ill. szabadidő híján nem képesek gazdaságosan művelni a 0,5 - 2 holdas törpebirtokaikat, ezért két-három év kínlódás után fokozatosan bérbe adták művelésre a termelőszövetkezetnek. Az Ikladra korábban olyannyira jellemző háztáji gazdálkodás és állattartás is erősen háttérbe szorult, főleg az 1990-es évek végétől. Ma már viszonylag kevesen tartanak sertést vagy baromfit a ház körül és a háztáji földeket is egyre kevesebben művelik...
Ebben a korszakban új népelem jelent meg a községben, a Budapestről kiköltözők, számuk azonban nem volt olyan jelentős, hogy a lakosság összetételét érdemben megváltoztatták volna.
Az elmúlt másfél évtizedben a község nemcsak anyagilag gyarapodott, de föllendült a kulturális és közösségi élet is. Kialakultak a község életének jeles eseményei, ünnepei. Az első falunap 1993 augusztus 20-án került megtartásra, azóta is minden év augusztus 20-án van a falunap. Újrakezdődtek a falusi bálok is, amelyek általában jeles eseményekhez kapcsolódtak. Hagyománnyá vált a nemzetiségi, a falunapi, a szüreti, a Katalin-napi és a szilveszteri bál megrendezése. A korszak kedvelt báli zenekara 1992-1995 között a Mogyoródi, 1996-tól a Szignál zenekar volt.
1997-től feléledt a szüreti felvonulás és a szüreti bál hagyománya. A Katalin-bált hagyományosan az óvoda rendezi meg, szintén a 90-es évek második felétől kezdve.
A nemzetiségi délután 1990-es évek közepétől kerül megrendezésre, szabadtéri
A környezetvédelmi nap 2001-től kerül megtartásra.
A Művelődési Ház vezetője rendszeresen szervez színházlátogatásokat a község lakóinak, de egyéb kulturális programokra (koncertek, hangversenyek, fesztiválok) is biztosít részvételi lehetőséget. A Kastély-zenekar szintén jónéhány alkalommal volt községünk vendége.
Fellendült az egyesületi élet is: a nyugdíjasklub mellett, amely 1977-től folyamatosan működik, új egyesületek alakultak. 2002-ben alakult meg a Galga Környezetvédelmi Egyesület és a Német Nemzetiségi és Kulturális Egyesület, 2003-ban pedig a Malomárok Horgászegyesület. Az 1990-es évek elején alakult Galga Tenisz Egyesület a község teniszezőit fogja össze.
A Német Nemzetiségi és Kulturális Egyesületen belül tánccsoport, fúvószenekar, énekkar, hagyományőrző csoport és anyanyelvi kör működik.
Az Általános Iskola és a Művelődési Ház a felnőttek részére rendszeresen szervez német nyelvtanfolyamokat.
1992-ben Iklad ünnepélyes testvérközségi megállapodást kötött az ausztriai Tauplitz községgel.