1973-ban felsőbb kezdeményezésre létrejött az Aszód Nagyközségi Közös Tanács, amely Aszód, Iklad és Domony települések életét igazgatta.
A községben egy tanácsi kirendeltség működött Ecker Dániel vezetésével, amely az anyakönyvezést és a lakosság ügyes-bajos dolgait intézte. Dani bácsi a lehető legnagyobb tisztességgel és becsülettel látta el tisztségét, de az igazán fontos döntések Aszódon születtek.
Bár a közös tanácsot sokszor megvádolták azzal, hogy a fejlesztésekre szánt pénzösszegek döntő részét Aszódnak adta, a tények azt mutatják, hogy Iklad is sokat fejlődött abban a két évtizedben.
Az egyesítés után megvalósult a vezetékes vízhálózat és a modern közvilágítás kiépítése, majd 1975-ben felújították a már rossz minőségű utat.
Az egészségügyi szakellátást is Aszódra összpontosult, hisz az SZTK rendelőben szinte minden vizsgálatot el tudtak végezni a betegeken.
Az 1970-es évek viszonylagos magyarországi jóléte és gazdasági fellendülése a községben is érvényesült, annál is inkább, mivel a falu két legfontosabb gazdasági egysége, az Ipari Műszergyár és a Galgaparti (1981-től Galgaparti Összefogás) Mezőgazdasági Termelőszövetkezet is prosperált ebben az időszakban. Az Ipari Műszergyár ekkor élte virágkorát, 43 községből szállították be az autóbuszok a 3.200 dolgozót. Az 1970-es években épültek a községben az első emeletes lakóházak és egyre több család tudott vásárolni saját tulajdonú személygépkocsit is. A szocialista autógyárak gyártmányai, a Lada, a Skoda, a Wartburg, a Trabant, a Moszkvics és a Dacia voltak ennek az időszaknak a kedvelt és elterjedt autómárkái. A televízió, amelynek elterjedése már a 60-as évek második felében megkezdődött, erre a korszakra már teljesen általánossá vált. A balatoni, hajdúszoboszlói vagy mezőkövesdi családi nyaralások szintén az 1970-es években kezdődtek, a korábbi időszakban ezt az emberek nem nagyon engedhették vagy engedték meg maguknak.
1980-ban a humán műveltségű Karczagi József helyére a rendkívül ambíciózus Stündl Gáborné került az iskolaigazgatói székbe. Stündl Gáborné (igazgató 1980-1992 között) elhatározta az iskola bővítését és korszerűsítését, amelyhez a község megyei támogatást is kapott. A munka 1981 – 1988 között több fázisban került végrehajtásra. 1982-ben elkészült az új, jól felszerelt iskolaszárny, 1986-ban a tornaterem, 1987-ben pedig a műanyag borítású tornapálya. Az építési költség 9,7 millió Ft volt, amelyből a falu lakóinak társadalmi munkája 400 ezer Ft-ot tett ki. A fejlesztések eredményeképpen az ikladi általános iskola a Galga-vidék egyik legjobban felszerelt, legszínvonalasabb általános iskolája lett. 1983. január 17-től egyműszakos tanítással, a legmodernebb körülmények között tanulhatnak a gyerekek.
1980-ban a falu a már régen kinőtt óvoda helyett 75 férőhelyes modern óvodát épített. A költségvetés 5.413.000.- Ft volt, a társadalmi munka 278.000.- Ft-ot tett ki.
A falumúzeum kialakítása egy régi parasztház helyén 1982-1983-ban zajlott szintén jelentős társadalmi munka segítségével. Az intézmény 1983-ban nyitotta meg kapuit.
Ebben a korszakban a kulturális élet is sokat fejlődött, amelynek főként az előző korszakban felépített Művelődési Ház adott otthont. Szombat esténként bálokat vagy diszkókat rendeztek, az 1970-es évek második fele a diszkókultúra felvirágzásának időszaka is volt, de a hagyományos falusi báloknak is legalább akkora divatja volt. Az 1980-as évek első felében a Művelődési Házban hétfő és péntek esténként filmklub került megrendezésre, amely a mozit volt hivatott pótolni. A budapesti bemutatókhoz képest általában 1-2 hónapos késéssel érkeztek meg a faluba a filmek és némelyik film látogatottsága megközelítette a 80-100 főt. A filmklub nemcsak a mozit pótolta, de a fiatalság társadalmi életének helyszíne is volt. 1983-tól vasárnap esténként videómozi volt a Művelődési Házban, általában erősen vitatható színvonalú filmekkel (főként alámondásos horror- és akciófilmek). A videómagnók széleskörű otthoni elterjedése az 1980-as évek második felében aztán pontot tett mind a filmklub, mind a videómozi életére...
Az egyházközség életét csendes fejlődés jellemezte ebben az időszakban, a gyülekezetet 1975-től a barátságos, békés természetű Völgyes Pál lelkész vezette. Völgyes lelkész jó viszonyra törekedett a község vezetésével is, ennek eredményeképpen kerülhetett felavatásra 1989-ben a templom falán a második világháborús áldozatok márvány emléktáblája.
1985-ben az Általános Iskola 234 tanulójánál elvégzett szociometriai felmérés eredményei a következők:

• saját családi házban lakik 234 tanuló (100 %)
• fürdőszoba 146 lakásban van (62 %)
• rádiókészülék minden lakásban van (100 %)
• a lakások 19,5 %-ában színes televízió, a többiben fekete-fehér található (80,5 %)
• háztartási gépekkel felszerelt 229 (98 %)
• személygépkocsival 73 család (31 %) rendelkezik.

Az 1980-as évek második felének gazdasági visszaesése Ikladot sem hagyta érintetlenül. Országszerte rohamosan nőtt az infláció és csökkent a gazdaság versenyképessége. Falunkban is leálltak, vagy legalábbis alábbhagytak a nagy építkezések, az Ipari Műszergyár termelése is kezdett visszaesni és a termelőszövetkezetnek sem ment már olyan fényesen, mint a korábbi időszakban. Ez az időszak már a szocialista rendszer végső válságának időszaka volt...