A falu történetében nem jelentett különösebb változást az 1956-os forradalom. A szemtanúk egybehangzó véleménye szerint a községben rendzavarás nem volt. A tanács megszűnt, helyette megalakult a Nemzeti Bizottság. Vezetője Galbavi Pál lett, akit szociális érzelmű, s nem szélsőséges embernek ismertek. A község közigazgatását nem vette át, csak politikai vezető volt.
Erre az időszakra a gazdasági élet és az életforma gyökeres megváltozása volt jellemző. Míg korábban a község döntően hagyományos, zárt parasztfalu volt, amelynek lakossága zömében a mezőgazdaságból élt, ebben a korszakban falunk az erőteljes iparfejlesztés és a mezőgazdaság kollektivizálása következtében ipari-mezőgazdasági településsé vált.
Az előző korszakban létrehozott Ipari Műszergyár 1956-ban már 1.188 főt foglalkoztatott, de a termelékenység az előző korszakhoz képest csökkent. Gyártmányai között szerepelt a Saller-szorító, a kerékpár-pedál, az olajfékcső, a burgonyahámozó-kés, a műanyag kisautó és sok más apróság. A budapesti Kismotorgyár leköltözésével az Ipari Műszergyárban az elektromos motorok gyártása lett a fő profil. A termelési érték növekedésével természetesen a dolgozók keresete is növekedett, községünk lakói egyre szívesebben mentek a Műszergyárba dolgozni, divattá vált a "vasas" szakmák (esztergályos, marós, köszörűs, lakatos, villamosgép-tekercselő stb.) kitanulása.
1971-ben ténnyé vált a Műszergyár technikai halála. Ennek oka az elavult gépek, a rossz termelékenység. A rekonstrukcióhoz 660 millió Ft kölcsönt vettek fel. Ezen a kölcsönön nyugati automata gépeket vettek, amelyek segítségével a gyár az 1970-es években egész Pest megye egyik legvirágzóbb ipari üzemévé vált.
A mezőgazdaság erőszakos "szocialista átszervezése" szintén erre a korszakra tehető. Az előző korszakban alakult termelőszövetkezet csak a parasztság vékony, többnyire szegényebb rétegét tömörítette, a közép- és gazdagparasztság továbbra is egyénileg gazdálkodott. A Galgavölgye TSZ 1957. Február 10.-én feloszlott, a földet mindenkinek visszaadták. Ebben az évben az Előre TSZ Mindössze 428 kat. hold területtel rendelkezett, 89 fő volt a taglétszáma.
A mezőgazdaság "szocialista átszervezésének" időpontja 1959. március 20. Ekkor a falu módosabb gazdáit berendelték az aszódi pártbizottságra és fenyegetésekkel, lelki terrorral rávették őket a TSZ-be való belépésre. A többi még egyénileg gazdálkodó gazda sem tehetett mást, félelmében csatlakozott a termelőszövetkezethez. Az így létrejött Petőfi TSZ-nek 116 tagja, 1.100 hold földje, 20 pár lova és 12 tehene volt. Elnökké Braun Dánielt választották.
Ez a TSZ nem volt hosszú életű, mert 1960. január 6.-án egyesült az Előre TSZ-szel, amely 1960. december 31-én így 1.304 hold földdel és 934.141.- Ft fel nem osztható alappal rendelkezett.
1961-ben megjelentek az első kombájnok, megkönnyítve ezzel az aratás nehéz munkáját. Egyre több géppel dolgoztak, amelyek növelték a mezőgazdaság termelékenységét. Az állattenyésztés is jól jövedelmezett, egy időben jó híre volt a német és olasz exportra termelő bikatenyésztésnek.
Ebben az időben kezdik meg a TSZ-melléküzemágak szervezését, a felszabaduló munkaerő lekötésére, mely a TSZ-nek is, a tagoknak is jól jövedelmez. Feladatuk az volt, hogy a nyáron mezőgazdasági munkát végzők télen is foglalkoztatva legyenek. 1974-ig nagy szerepet tölt be.
A kezdeti idegenkedés és ellenszenv után az ikladi parasztság megbarátkozott a közös gazdálkodással. A termelőszövetkezet a tagjainak munkát és tisztességes jövedelmet nyújtott. Jellemző, hogy a gazdálkodás annyira jól ment, hogy a TSZ-tagok jövedelme az 1970-es évek elejéig fölülmúlta a gyári munkásokét is.
Nemcsak a gazdasági élet virágzott, de a falu is sokat fejlődött ebben az időben.
1958-ban az iskola további bővítése kötötte le a falu lakosságát. A három tanterem, szertárak, irodák építése közel 500.000.- Ft-ba került. A felszerelés az akkor legmodernebb bútorokkal történt. A váltórendszeres (délelőtt-délután) tanítás most hosszú ideig megoldotta a tanítási gondokat.
1958-ban a Tanács 300.000.- Ft értékű járdát épített. Ugyanebben az évben készült el két új nevelői lakás 400.000.- Ft értékben az Iskola téren.
1958. december 22.-én elkészült a régi iskola épületéből átalakított óvoda. Az első évben 37 kisgyermek járt oda, velük egy óvónő és egy dajka foglalkozott.
1959-ben 80.000.- Ft állami költségvetéssel étkeztetésre is alkalmassá tették. Szervezetileg az általános iskolához tartozott.
Az iskola 1960-ban további 3 tanteremmel bővült.
A községi könyvtár 1961. szeptember 1-én nyitotta meg kapuit.
1966-ban fejeződött be az iskolában két politechnikai terem építése, amely 180.000.- Ft költségvetéssel készült el.
Iklad 1960-ban külön körzet lett egészségügyi szempontból. Az első körzeti orvos Dr. Szentiványi András. Körzete volt Iklad, Domony és az Ipari Műszergyár. Addig a falu orvosi teendőit heti egy rendeléssel látta el Dr. Liptai István.
Az 1960-as években egyre több új lakást építenek a faluban. Eltűnnek a hagyományos, vert-falú hosszú parasztházak, helyettük téglafalú ún. kockaházakat építenek. 1962-ben érkezik a községbe az első magántulajdonú személygépkocsi.
1965-ben a faluban 492 lakás van, 13 lakásban található fürdőszoba. Lélekszáma 1.808 fő. A községben már ekkor 139 db televízió található.
1971-ben elengedhetetlenül szükségessé vált egy új művelődési intézmény létesítése. A község költségvetéséből 1.600.000.- Ft-ot használtak fel a kultúrház építéséhez. A társadalmi munkát nem kellett szervezni, kéretlenül is jöttek az emberek.
1972. augusztus 20.-án ünnepélyes keretek között átadták az épületet, mely azóta is ellátja feladatát.
Újra alakult a rézfúvós zenekar Tasnádi Lajos volt igazgató vezetésével. A kultúrházzal egyidős az énekkar is. Mindkét csoportnak nagy szerepe van a népi hagyományok gyűjtésében és őrzésében.