"A tollfosztás a késő őszi, téli estéken volt esedékes. Környékbeli ismerősök, rokonok, szomszédok jöttek össze egy-egy háznál kora este. Az asszonyok-lányok körülülték a nagy asztalt, amelynek a közepén egy nagyobb edényben (ez lehetett régi köcsög vagy tejeskanna) volt a libatoll, ebből vettek egyszerre egy kisebb maroknyit, és a fosztott tollat az asztal közepére kupacolták. Ha már sok volt az asztalon, a gazdaasszony egy anginba gyömöszölte. Tollfosztás közben megbeszélték a napi eseményeket, a férfiak a kályha mellett borozgattak, tréfás mondókákkal szórakoztatták az asszonyokat egészen késő estig. Vacsoraként meleg teát, aprósüteményt, lekváros kenyeret fogyasztottak, majd hazatértek. Egy-egy házhoz a toll mennyiségétől függően 4-5 napig is eljártak. Azon az estén, amelyen az adott háznál befejezték a fosztást, mákos kukoricát tettek az asztalra, amit mindenki jóízűen fogyasztott. Ezt a gazdaasszony egy napon át főzte. Ebből mindenki kapott egy tányérral hazavitelre is. A következő este egy másik háznál kezdődhetett a fosztás."

Ecker József elmondását lejegyezte: Klenk József