Pásztorszokás:

A pásztorok Karácsonykor és az Ó-év utolsó napján végigjárták a falut. Felkeresték a gazdaházakat, akiknek az állatait őrizték.(Tehén, malac és anyadisznókat) A hátukon kosár, tarisznya, a kezükben egy köteg fűzfavessző volt. Az egyik pásztor a következő köszöntőt mondta:
Isten éltesse a ház gazdáját, vele együtt a ház gazdaasszonyát, és a hozzájuk tartozó minden családtagját.
Növelje az Isten barmát, jószágát, de ne fogyassza, hanem szaporítsa.
Töltse tele a gazda csűrét és kamráját. Adjon az Isten jó egészséget az ó és új esztendőben, holtunk után pedig örök üdvösséget.
Isten áldja meg kendteket!

A jó kívánság után a háziasszony a kötényébe bújtatott kezével kihúzott a kötegből egy fűzfavesszőt és azzal verte a pásztorok lábszárát. A pásztor minden ütésre nagyot ugrált. Ahányszor a lábával dobbantott, a jövő évben annyi malaca lesz az anyadisznónak.
Ezután a háziak megajándékozták Őket különféle élelemmel. (bab, beigli, kalács, sütemény, kolbász, stb.) Végül borral kínálták meg Őket. Közben a háziak megkérdezték, mit ajánlanak fejfájás ellen? Bodzateát. Hát a gyomorfájás ellen? Csanagyökérből (csalán) főtt teát. Egyébként, ha a vértódulástól nem félnek, összefőzhetik a bodzát, a csanagyökeret, ás az akácfavirágot, az mindenre jó, de főleg köszvény ellen.
A pásztorok a legtöbb faluban éjjeliőrök is voltak, akik óránként ökörszarvból készült kürtöt fújtak, éjfélkor énekeltek és harangoztak.


Fonó játékok:

A hosszú téli estéken a legények és lányok a fonóba jártak szórakozni. A lányok hozták a háziaknak a tűzifát a fűtéshez. A fonóban lányok kézimunkáztak, kötöttek.
Szokás volt a faluban a legénybíró és hadnagy választás. Ezt rendszeresen a kocsmában hajtották végre. Az ő dolguk volt a táncmulatságok szervezése és rendezése a faluban.
Amikor a lányok már elhelyezkedtek a fonóházban, a legények- először az ablakban leskelődve - bevonultak a szobába. Először beszélgetve, majd énekelve elkezdődött a szórakozás.

Összegyűjtötte, lejegyezte: Tasnádi Lajos