A stájer és karintiai hegyvidéki parasztok a régi időkben fából ácsolt házakban laktak, míg a Svábföldön a favázas, döngölt földfalú, ún. fachwerk-típusú házak terjedtek el. Nem tudjuk, hogy községünk első sváb és stájer telepesei magukkal hoztak-e valamit ezekből az építkezési hagyományokból vagy rögtön a betelepedést követően a helyi építészeti formákat vették át. Az 1769. évi nagy tűzvész a falu kétharmadát elpusztította, a telepeseknek újra kellett építeniük a házaikat. Érdekes történelmi adalék, hogy gróf Ráday I. Gedeon szorgalmazta, hogy a telepesek téglából építsék föl házaikat, de az égetett agyagtéglának a népi építészetben akkor még nem volt hagyománya. Végül is Ikladon, akárcsak az egész Galga-vidéken az észak-magyarországi hosszú parasztházak helyi változata terjedt el. Ha megtekintjük a Galga-vidék falumúzeumait, tájházait Galgamácsa, Iklad, Hévízgyörk és Tura községekben, akkor az egyes épületek között csak kisebb, helyi eltéréseket találunk. A hosszú ház egész szerkezetével, helyiségbeosztásával, minden berendezésével együtt a kisparaszti életmód sajátosságaihoz igazodott. A vert vályogfalakkal épült hosszú parasztház fő jellegzetességeit a Falumúzeum oldalára klikkelve tekintheti meg. Ez a háztípus a XVIII. sz. végére már elnyerte minden fő jellegzetességét, bár a XIX. század második és a XX. század első felében további fejlődésen ment keresztül a megváltozott igényekhez igazodva. Az első nagyobb változást a XIX. század hatvanas-hetvenes éveitől kezdve az ipari berendezési tárgyak megjelenése, majd a század végén a hagyományos szabadkéményes tűzhelyeket és kemencéket sparhertkályhákkal (német Sparherd - {takarékos kályha}) kezdték felváltani. További fontos változást jelentet, hogy a XIX.-XX. sz. fordulóján a módosabbak a rendkívül gyúlékony zsúptetőket szép cseréptetőkre kezdték lecserélni, az újabb építésű parasztházakat pedig már némileg nagyobbra, tágasabbra építették, ill. tartós téglaalappal látták el. Ezután a XX. sz. közepéig a házak formája, kialakítása lényegében már változatlan maradt, csak a berendezési tárgyak, felszerelések korszerűsödtek az ipar fejlődésével párhuzamosan. Az 1960-as években a hosszú házak túlnyomó többségét lebontották, helyükre az akkor divatos kocka alakú téglaházakat építettek. Falunkban mindössze négy régi építésű parasztház maradt fenn, ebből az egyikben a Falumúzeum nyert elhelyezést, a másik három korszerűsítés után lakóházként funkcionál. A Falumúzeum épülete 1903-ben épült kisparaszti portaként, a hosszú parasztházak újabb, cseréptetőzettel ellátott típusát képviselve.