Szeptember végére megsárgult a kukoricaszár, és ha már a cső is teljesen száraz volt, elmentünk letörni a kukoricát. Segítségünkre volt a család és a rokonok, valamint egy lovaskocsi, melyre rögtön rádobáltuk a letört kukoricacsöveket, de a fosztással együtt. Hazavittük a kukoricát, melyet a gang alá dobáltuk, hogyha eső lenne ne ázzon meg.
Estére jöttek a rokonok, szomszédok segíteni és lehúztuk a kukoricacsőről a fosztást, így dobáltuk a kosarakba, mellyel fel is hordták mindjárt a padlásra a férfiak. Úgy ültük körül a kukoricarakást, hogy mindenki elférjen, a holdvilág vagy a lámpa mellett zajlott a munka, mely gyakran este 10 óráig is eltartott. Volt utána egy kis falatozás is, szőlővel és pogácsával kínáltak a háziak, a férfiaknak egy pohár bor is jutott. Így zajlott le a kukoricafosztás a negyvenes - ötvenes évek idején.

A finomabb fosztást kiválogattuk és összekötöztük piszlikbe (amelyből télen madzagot sodortunk, hogy majd ezzel kötözzünk nyáron szőlőt, mert akkor ez volt a kötöző madzagunk. Beáztattuk a patakba mert így jobban tudtunk vele dolgozni. A többi fosztást a fészerbe hordtuk, azt is felhasználták az állatoknak, tehénnek, lónak finom csemegéje volt.