Szeptember közepére általában megérik, piroslik a csipkebogyó, ilyenkor indulnak az ikladi asszonyok csipkét szedni, melyet igen nehéz leszedni, mert nagyon tüskés az ága, belekapaszkodik a tövis a kezünkbe, és jól összekaparja azt. Pedig csak így lehet leszedni, mert kesztyűben nem tudjuk érezni a szedést.

Elkészítés módja:

A csipkebogyót jól megmossuk, s utána feltesszük vízbe főzni, kb. 3 óra hosszat, hogy puha legyen.
Ha puhára főtt, akkor a levének egy részét leöntjük, majd nyomóval összetörjük, ezután lehet majd szőrszitán átpasszírozni.
Kisebb edénybe kiszedünk egy adagra valót, melyet hideg vízzel felhígítunk, hogy jól lehessen passzírozni a szitán. (kesztyűvel, mert a kezet befogja.) A szitát olyan méretű edényre helyezzük, hogy rajta jól kinyomkodhatjuk a sűrítményt, amelyből majd a lekvár lesz.

Ha ezzel elkészültünk, akkor egy nagyobb lábasba feltesszük főzni a sűrítményt, hogy jól lehessen keverni, mert könnyen leéghet.
Körülbelül fél óráig főzzük, utána tesszük bele a cukrot, amivel ugyancsak fél órát főzzük tovább... (ízlés szerint literenként 40-50dkg cukrot számítunk) Közben kanállal nézegetjük, hogy elég sűrű-e már (túl sűrűre sem jó főzni, mert akkor nehezen kenhető a kenyérre vagy a süteményekbe.
Melegen üvegekbe rakjuk a lekvárt, majd lekötözzük celofánnal, begumizzuk és száraz dunsztba jól letakarjuk az üvegeket.
Másnapra ha kihűlt a lekvár a végleges helyére tesszük az üvegbe zárt, igazi ikladi finomságot...

Ecker Jánosné (Csibi Zsuzsi néni) leírása alapján